Kora egyik legkülönb polihisztora, orvos, nyelvész, költő. Pályája céltudatos élettervet sejtet. Szükségszerű sorrendben követik egymást a feladatok, amelyeket maga elé tűz és a történelmi helyzet lehetősége s a maga nem csillogó, de igen megbízható tehetsége szerint sorra megold. Nemesi eredetű kézműves-polgár – szűrszabó mester – családjából született Nagyszalontán, 1755-ben. Három és fél éves korában teljes árvaságra jutott. Vargainasnak adták, majd mint szolgadiák a nagyszalontai iskolában, 1773-tól 1781-ig pedig a debreceni református kollégiumban tanult. (Tanárai közt volt Hatvani István is.) Közben egy évig Bárándon tanított. Három évi kiskunhalasi rektorkodás után a pesti egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett (1784-1788), majd Szatmáron kapott gyatrán fizetett orvosi állást. 1791-től Hajdúhadháza és a hajdúkerület főorvosa.
Feleségül vette a nagytekintélyű debreceni orvos, Weszprémi István leányát, a szép Juliskát. Felesége cifrálkodása, csapodársága megmérgezte életét. „Soha meg ne házasodj, ha dolgozni akarsz” – írja Kazinczynak már egy évvel esküvője után. Három gyermekük született, az egyiket polgári érzületére jellemző módon mészárosinasnak adta.
Sógorával, Fazekas Mihállyal nagy természettudományi munkát tervezett, amelynek csak az állattani része készült el. Mindennapi orvosi teendői mellett a nyelvtan, verstan, természetrajz ismeretágat művelte. Vizsgálódásainak középpontjában a magyar nyelv és a természettudomány magyar terminológiájának kialakítása állt. 1788-tól levelezett Kazinczy Ferenccel, s folyóiratainak állandó munkatársa, valamint a Magyar Múzeumnak korrektora lett. Görög Demeter és Kerekes Sámuel, a Bécsben megjelenő Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztői 1789-ben új magyar nyelvtan írására hirdettek pályázatot, amelyet ő nyert el 1792-ben. Dolgozatában úgy látta, hogy nyelvszokásunk tele van ellentmondásokkal. Látta, hogy logikus nyelvi rendszert lehetne felállítani, de elfogadtatni, használatba vétetni szinte lehetetlen.
Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról (Bécs, 1793) című 60 oldalnyi értekezésében a magyar növénynevek rendszerezését és osztályozását tűzte ki célul. Terminológiai normái nagyon szigorúak voltak. Úgy vélte, hogy az azonos nyelvi elemekből szerkesztett növénynevek olyan növények között is botanikai rokonságot sejtetnek, amelyek távol állnak egymástól. Linné Critica Botanicáját véve alapul, részletesen megbírálta az akkor ismert magyar neveket, behatóan tárgyalta e nevek eredetét, és javasolta sok – általa hibásnak, megtévesztőnek, vagy sértőnek vélt – név kicserélését vagy megjavítását, egyesek megrövidítését és újak alkotását. Ez a munka szolgált később alapul Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály első magyar nyelvű növényhatározója, a Magyar Füvész Könyv (Debrecen, 1807) elkészítésénél. A halála után fél évvel, 1801 őszén Pozsonyban megjelent könyve az első rendszeres magyar nyelvű állattan. 1791- ben az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, 1794-ben a jénai Természettudományi Társaság választotta tagjának.
Fiatalon, 1801-ben halt meg tüdőbajban, miután legkedvesebb fiát, néhány nappal előbb, eltemette.