Nagy Gábor Hajdúhadházól elszármazott fafaragó mestert, Hajdúhadház díszpolgára, aki ajándékot hozott iskolánk elsős tanulóinknak.
Gábor bácsi 1934-ben Hajdúhadházon született. Az 1940/41-es tanévben volt elsős iskolánkban. Akkor még Hajdúhadházi Református Elemi Fiúiskola volt a neve. Egy 35 fős osztály tagja volt. Fiatal korában sokat járt át a szomszédos településre Téglásra is, innen származik a kötődése a két városhoz.
Hajdúhadházról 1951-ben került el. Ma családjával együtt Gödön él. Ünnepekre, fesztiválokra, különleges alkalmakra készíti alkotásait. Közel ötszáz tárgyat készített, amelyek között kisebb és nagyobb munkák is vannak. Elmondása szerint: „Ha csak lehet, ha az erőm és egészségem úgy van, minden évben megajándékozom Hajdúhadházt különféle faragásokkal. Mivel itt születtem, Hajdúhadházt érzem mai napig is hazámnak, otthonomnak.” Naiv fafaragó, hobbiból csinálja, amit csinál. A faragványait nem nevezi népművészetnek. Vannak munkái, amelyek szépen sikerültek, de nem érzi magát művésznek.
Gábor bácsi ajándéka a nyakba akasztható díszben iskolánk névadójának képe, egy szép vers Enyedi Józseftől mely útravaló a leendő elsőseinknek, amit egy a horgony fog össze ez pedig az életbe való kapaszkodást szimbolizálja.
Szeresd, tiszteld tanítódat,
Mint legjobb tanácsadódat.
Légy iránta háládatos,
A hálátlan utálatos.
Mindenben engedj szavának,
Intésének, parancsának.
Ha fedd, ha dorgál és büntet,
Mindazt rossz néven ne vedd.
A jó tanító jó atya.
S vedd elmédben fontolóra:
Hogy amikor int, vagy dorgál,
Az csak a javadra szolgál.
